Az alábbi történet Haku 2. díjas alkotása, amit az Évközi Novellapályázatra küldött be.

Az idegen messziről érkezett, senki sem tudta, honnan. Ha őt kérdezték, csak annyit mondott: messzebbről, mint hinnétek. Vastag, szőrmével bélelt ruházata alapján északról jöhetett, arca azonban nemcsak, hogy nem északi, de semmilyen más néphez nem volt hasonlatos. Saját elmondása szerint nem volt ember, de még így sem tudta senki megállapítani, mi lehet, honnan érkezett, vagy egyáltalán mi hozta egy olyan rossz hírű királyságba, mint Szirakasz.

A fogadós gyanakodva figyelte...| Tovább >>>

Előző értekezésemben egy rövid leírást adtam az olvasóknak a Szirakasz múltját jelentő törzsekről. Mostani munkám elsősorban ezen törzsek életmódját és hitvilágát igyekszik feltárni, hogy a széles közönség fogalmat alkothasson, mit is jelent az a hagyomány, amelyet már csak elvétve őriznek a civilizált világban.

Jártam minden könyvtárban, ahol a témával foglalkozó tekercseket és kódexeket őriztek. Számos nemesi ház ajtaján kopogtattam, hogy értékes magángyűjteményeket tanulmányozhassak. De ezek a források csak egy csekély tudásanyagot tartalmaztak, melyet kevésnek és felületesnek éreztem, hogy olvasóközösségem elé tárjam... | Tovább >>>

A második birodalmi év közepe táján Szirakasz királyának, ki trónra lépésekor az I. Erknu nevet vette fel, furcsa ötlete támadt. Embereivel felásatta a régi romok környékét, amelyek fölé Szirakasz vára épült. Néhány értékes, és számtalan érdektelen kacat mellett az elcsigázott munkások egy régi tekercstartót találtak, benne pár átázott, penészes pergamendarabbal. Mikor az írnokok megfejtették az ősi nyelven írt szöveget, a király arcát mosoly derítette fel. A töredékes íratok egy nagy hatalmú mágikus kardról szóltak, melyet a közelgő vész elől gondos kezek biztonságos helyre rejtettek, hátha a jövőben valaki még felleli és hasznát veszi.

A király szétküldte futárait... | Tovább >>>

Az Akegata ház létrejöttét homály fedi, csak mendemondákra lehet hagyatkozni, melyeket füstös fogadók sötétbe burkolózott alakjaitól lehet megszerezni, nem kevés ezüstérméért. Ezek leginkább egy boszorkánymester szektáról beszélnek, kik különböző mágikus fortélyok segítségével elnyerték több városállam vezetését a Császártól – természetesen, ha a ma már kihalófélben lévő ház bármely tagját kérdezzük erről, szemenszedett hazugságnak fogja állítani a rágalmazó szóbeszédet – és így váltak a Keleti Nemzetség egyik vezető családjává. Mások azt állítják, hogy a Császárral jó kapcsolatban állt a Ház feje, és a Császár a lehető legnagyobb ajándékkal áldotta meg barátja családját, a nemesi ranggal és vagyonnal... | Tovább >>>

Szirakasz népe a több éven át tartó küzdelem után végre rájött, ki áll a támadások hátterében - egy nagyhatalmú varázsló. Mikor a csata után a túlélők győzelmüket ünnepelték a tűznél, a halott mágus szelleme jelent meg. Írnokaink hűen rögzítették szavait.

"582 évvel ezelőtt, Seladran néven láttam meg a napvilágot.

Rendem titokban működött, legtöbben létünkről se tudtak. A világon elszórtan éltünk, beszivárogtunk a jelentősebb országokba. Célunk az embernépek felszabadítása volt. A barbár törzsek lakta földeken új civilizációk születtek, többszáz éves háborúk értek véget, és démoni bálványok dőltek le munkánk nyomán..." | Tovább >>>

Amint az ismeretes Szirakasz létrejöttét a történelem onnan datálja, hogy a nyugati földek öt törzse közül négy közös uralkodót koronázott, hogy meg tudják védeni magukat az áruló ötödikkel szemben. Kevés ismeretes az ezt megelőző időszakból, mivel az üldözött túlélők csak a legszükségesebb dolgokat hozták el magukkal. Így szinte minden emlék megsemmisült vagy elveszett a Szirakasz előtti időkről.

Vannak azonban, akiknek hivatásuk, hogy feltárják a múlt titkait. Hosszú utazásaim során foglalkoztam a nyugati törzsek történelmével és eredetével. Szájról-szájra terjedő mesékből, krónikák lábjegyzeteiből és a föld mélyéből kiásott kincsek nyomán, képességeim szerint összeállítottam mindazt, amit a mai tudomány erről a népről ismer. | Tovább >>>

Két férfi haladt az országúton. Lassan sétáltak és gyakran megálltak pihenni, mint ahogy ez lenni szokott azokkal, akik nem sietnek sehová. Amit ők kerestek már létezett akkor mikor még meg sem születtek és létezni fog még akkor is, amikor ők már rég nem lesznek ezen a világon. Aki pedig ilyen dolgokban érdekelt meg engedheti magának a komótosságot. | Tovább >>>