Gallyas Fábián
Gallyas Fábián vagyok, a Budapesti Corvinus Egyetemen végeztem alkalmazott közgazdászként, és jelenleg mesterképzésen tanulok.
A táborral az első évében ismerkedtem meg, 10 évesen, és azóta minden nyáron három hetet Szirakaszon töltök. Immár 7 éve vagyok táboroztató. Gyerekként kezdetben maga a játék ragadott meg, úgy éreztem, mintha egy könyv vagy film történetének szereplője lennék három hétig, olykor pedig egészen fontosnak éreztem magam. Mindenki a saját személyiségének vagy kedvének megfelelően játszhat el egy karaktert, és lehet befolyással a történet alakulására. Én például az időm nagy részét varázslóként töltöttem, tekercsek között böngészve, és a lovagokra hagytam az ellenséges banditák kérdését. Ahogy teltek az évek, a szerepjáték mellett egyre inkább a kialakult közösség vált számomra a legfontosabbá, és minden év elejét azért vártam, hogy a barátaimmal táborozhassak. Az ország minden részéről érkeztek más korú és érdeklődésű gyerekek, azonban a három heti táborozás során megtanultunk alkalmazkodni egymáshoz, és életre szóló barátságokat kötöttünk. Táboroztatóként még a túrázást is megszerettem (mivel valakinek muszáj eljátszania a gonosz banditát a távoli kereskedő úton), annak ellenére, hogy gyerekként törekedtem arra, hogy az ügyes-bajos mágus dolgaimat nagyrészt a város falai között tarthassam.
Varga Bálint
Varga Bálint vagyok, villamosmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
Mikor elkezdtem táborozni nem érdekelt annyira fantasy, és azt sem értettem miről szól, hogy működik a tábor. Még mindig emlékszem az első kalandomra, ahol összeállt a kép, és rájöttem, itt egy olyan élményben lehet részem, mint sehol máshol. Az eleinte soknak tűnő három hét gyorsan elrepült, és már kezdtük is szövögetni a terveinket jövő nyárra, amikor végre visszatérhetünk a táborba, hogy újra felvegyük a harcot a gonosz erőkkel.
A tábor alatt a gyerekek is alakítják a történetet, így megtapasztalhatják, hogy bizonyos cselekedetek milyen következményekkel járnak, kipróbálhatják milyen, ha egy közösségben beleszólásuk van a döntésekbe, és talán önmagukról is tanulhatnak néhány dolgot.
Legény Gergő
Legény Gergő vagyok, '98-as születésű nyíregyházi lakos, egyelőre diák. 2015-ig én is itt töltöttem a nyaram egy jelentős részét. Nem hiába, hiszen hatalmas élményben volt részem. Remek a közösség, jó a hangulat, gyönyörű a környezet és fantasztikus a játék. Akárhányszor is meséltem valakinek a táborról, mindig eluralkodott rajtam a nosztalgia. Könnyen belefeledkeztem a történetekbe, a belsős poénokba, majd a végén mindig hozzá kellett tennem, ahhoz, hogy ezt megértse, ki kell próbálnia, át kell élnie.
A három hétre az ember megszabadul a problémáitól, maga mögött hagyja a létező külvilágot, és egy birodalom kellős közepébe csöppen. Egy olyan birodalomba, ahol bármi válhat belőle; legyen az mágus, lovag, vagy akár egy ork, csak a fantázia szab határokat. Talán ez volt az, ami engem igazán megfogott. Első évemben úgy jöttem ide, hogy senkit sem ismertem, és már volt egy összeszokott társaság. Ennek ellenére egyáltalán nem éreztem magam idegennek, mindenki nagyon kedves és befogadó volt velem, hamar új barátokat szereztem. Megtanultam másokhoz alkalmazkodni, emellett önállósodni is, hiszen három hét alatt bőven volt rá időm.
Természetesen a játék mellett jelen vannak a hétköznapi hülyéskedések is. A poénok, a jókedv, a különböző csapatépítő programok mind-mind szerves részét képezik a tábornak
Pető Tamás
Nevem légió. Vándorló lélek az időn túlról. Letűnt korok emlékeit rejtő kapuk őre, zárja, kulcsa. Ismernek, mint varázslómestert, nagy uralkodók éles eszű tanácsadóját, bölcs helytartót, ravasz kalmárt, nyughatatlan vándort, csillagok titkainak tudóját, egyszerű polgárt, elnyomó zsarnokot, túlvilági erők szolgáját. Hős vagyok és gyáva, ünnepelt és bukott, halhatatlan és halandó, neveimhez a népek emlékezetéből kitörölhetetlen, dicsőséges tettek éppúgy kötődnek, mint rég elveszett krónikák sötét lapjait kitöltő rémségek.
Túl a mítosz univerzumán, a valóság nyelvén szólva; a tábor - melynek múltját, jelentőségét, filozófiáját, eszmeiségét és egyedülálló pedagógiai módszerét csak azok az iskolateremtő, nagy elődök tudják pontosan meghatározni, leírni, illetve elmesélni, akiknél anno gyerekként nyaraltam, vagy voltam olyan szerencsés, hogy szeniorként együtt nyaraltathattam -, több mint két évtizede képezi életem részét. Ezalatt az idő alatt számos, a szelcepusztai táborhoz hasonló, különféle módon, de egyazon univerzális értékeket őrző, gondozó, életben tartó és továbbörökítő közösségben fordultam meg. Többnyire hosszú időre, évekig maradtam, de volt rá példa, hogy látogatásom csak néhány óráig tartott. Mahagónia, Dombudvard (Köveskál), Hegyhon, Torremor, Caer Cadarn(Simonfa, Hejce) Megannyi csodálatos hely, örök emlék és élmény, sokféle arc, életre szóló barátság, jellemformáló tapasztalat és más módon hozzáférhetetlen tudás egymás egyediségéről. Táboroztam és most táboroztatok. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy mindazt, amit gyerekkoromban, majd felnőttként kaptam ettől a nagyszerű közösségtől, most átadhatom az utánam jövőknek, tudva, ez mennyire komoly lehetőség és mekkora felelősség egyben, hiszen a tábor nem csak három hétig tart egy évben; a játék egyedül az, ami szünetel az év másik negyvenkilenc hetében, a táboros élet viszont soha nem áll meg.
Maglódi Dani
Maglódi Dánielnek hívnak, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója vagyok, és kiskorom óta nagyon szeretek mindent, ami megmozgatja a fantáziát vagy egy mosolyt tud csalni valaki arcára. Ez nálam főleg különféle játékokban mutatkozott meg, legyen az társasjáték, kártyajáték vagy számítógépes. Mielőtt 2013-ban megismerkedtem a táborral, nem voltam túl sokat távol otthontól. Az első évemben csak egyetlen hétre jelentkeztem, mert nem ismertem senkit, de utólag már bánom, hogy nem vállaltam be három hetet: Alig 7 nap alatt egy olyan közösség tagja lettem, akik előítéletek nélkül befogadtak engem, mintha már több éve ismertük volna egymást. Pillanatok alatt be tudtam csatlakozni a különféle programokba, és mindenkivel tudtam egy jót nevetni.
Az évek alatt sokféle szerepet töltöttem be Szirakasz mindennapjaiban. Voltam lovag, mágus, tolvaj, kereskedő, és annyi minden más, hogy szinte lehetetlen lenne őket mind leírni. Mégis mindig voltak újabb és újabb ötleteim, hiszen a lehetőségek száma végtelen. Szerintem éppen ez a tábor varázsa: Azzá válhatnak a gyerekek, amivé csak szeretnének, és ezzel kipróbálhatják magukat olyan helyzetekben, amikre soha nem is gondoltak volna. Hogyha valakinek tudom ajánlani ezt a közösséget, akkor az minden egyes szülő és gyerek.
Szilveszter Csenge
Üdvözlet utazó!
Azon a nyáron, mikor elsőnek lettem polgára Szirakasz Királyságának, 11 voltam és rettentően vártam a roxforti behívó levelem. Nagy izgalommal néztem elébe a tábornak, melyben (állítólag) az ember egy varázsvilágba kerül.
Valójában teljesen más volt a tábor, mint képzeltem, egyben sokkal jobb is. Lehengerlő volt számomra, hogy hol gyógyitalokat és mérgeket kotyvaszthattam, hol fegyvert foghattam a vár falain innen és túli gonosz erők ellen. A polgárok végezték mindennapi teendőiket, ki éjt nappá téve kardot kovácsolt, ki pedig a hátsó kertben szövetkezett titokzatos idegenekkel. De bármi is történt a nap folyamán, esténként dal zengett fel a tábortűz mellől.
Senkit nem ismertem mikor elmentem a táborba, és három hét után mégsem tudtam elképzelni, hogy a következő évben ne menjek vissza.
Az évek alatt láttam, hogy olyan gyerekek kötnek barátságot, akik máskülönben sosem beszéltek volna egymással, a tábor világában mégis megértették a másikat. Láttam, hogy a kaland, a képzelet és egymás társaságának hatására azok, akik nem igazán találták máshol a helyüket, önmaguk nyitottabb, érettebb, szeretetteljesebb verziójukká váltak.
Az év további részében - amit kevesebb mágia hat át - a Debreceni egyetem joghalgatója vagyok.
Tímár Anna
Szia! Tímár Anna vagyok, egy budapesti közgazdasági technikum végzős diákja.
12 éves koromban fedeztem fel ezt a varázslatos tábort, és azóta egyetlen év sem telt el úgy, hogy ne vennék részt benne. A tábor már a második otthonomnak számít. Még jól emlékszem arra a pillanatra, amikor először léptem be kiskamaszként a tábor kapuján. Ott, ahol a valóság határai elmosódtak és a képzelet szárnyalni kezdett. Azóta számtalan karakter bőrébe bújtam, legyen az egy gyógyító, egy bátor harcos, vagy éppen egy titokzatos vérfarkas. Kalandjaim során átéltem izgalmas és felejthetetlen történeteket és olyan barátokra leltem, akikkel a játékon kívül is szoros kapcsolatot ápolok. Minden egyes karakter, akit alakítottam és minden történet amiben részt vettem, egy kicsit formálta a személyiségemet és a gondolkodásomat és hozzájárult ahhoz, hogy kibontakoztessam magam a valós életben is. Ez a tábor nem csak szórakozást és kalandot jelent számomra, hanem egy olyan helyet, ahol önmagam lehetek és felfedezhetem a képzeletem határait.
Gulyás Péter
Sziasztok! Gulyás Péter vagyok, civilben androidos telefonokra fejlesztek alkalmazásokat. Több mint tizenöt éve táboroztatok gyerekeket, előtte én is ilyen típusú táborokban töltöttem a nyaraimat.
Még gyerekként az fogott meg ebben a típusú játékban, hogy mindenki olyan szerepet választhat magának amilyet csak akar és a szabályrendszer úgy lett kialakítva, hogy egy 10 évesnek is ugyanakkora esélye van győztesen kikerülni egy kinfliktusból mint egy 16-18 évesnek. Nem az számít, mekkora vagy, hanem az, hogy mennyire találod fel magad különböző helyzetekben.