Havas Gergely
Sziasztok! Engem Razielként fogtok megismerni a táborban. Hosszú éveket szenteltem annak, hogy először az ELTE tanárképzésen majd a Waldorf Pedagógiai Intézetben tanárrá válhassak. A tábor számomra tehát nem csak szórakozás, hanem releváns szakmai gyakorlat is, melyet mostanra több mint tizenkét éve segítek megszervezni és lebonyolítani.
Táborunk minden aspektusa közül számomra természetesen a benne rejlő pedagógiai lehetőségek a legfontosabbak. A drámajátékon keresztül a gyerekek olyan leckéket tanulnak meg, melyeket sehol máshol nem lenne lehetőségük. A változatos szerepek és feladatok lehetőséget kínálnak, hogy mindenki kipróbálja magát olyan helyzetekben, amik a való életben felelősséggel és következményekkel járnának. Ebben az az egyedi közösség, amit táborozóink alkotnak, jelentős segítséget jelent. A kisiskolás korúaktól kezdve tizenhét éves korig minden korcsoport képviselteti magát. Egy ilyen változatos közegben a gyerekek megtanulnak együttműködni, hogy a játékban kitűzött céljaikat megvalósíthassák. Nem számít, hogy valaki milyen nemű vagy korú a játékszabályok mindenkit egyenlővé tesznek, így minden táborozó a többiek segítségére van utalva.
Divinyi Dóra
Divinyi Dóra vagyok, Miskolcon született diáklány. Miután leérettségiztem Budapestre költöztem, hogy folytathassam tanulmányaimat. Jelen pillanatban a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanulok, miután több munkában is kipróbáltam magam. Hobbiaim közé tartoznak a sportolás, az olvasás és a társasjátékok.
A Csillagtorony táborral csak akkor ismerkedtem meg, amikor elkezdtem az egyetemet, de a nyári táborok mindig is részei voltak az életemnek. A tábor elég gyorsan megfogott köszönhetően a hangulatnak, az elképesztő társaságnak és a táj gyönyörűségének. A táborban mindenki tud talál valamit, ami megfogja.
Varga Bálint
Varga Bálint vagyok, jelenleg villamosmérnöknek tanulok a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
Mikor elkezdtem táborozni nem érdekelt annyira fantasy, és azt sem értettem miről szól, hogy működik a tábor. Még mindig emlékszem az első kalandomra, ahol összeállt a kép, és rájöttem, itt egy olyan élményben lehet részem, mint sehol máshol. Az eleinte soknak tűnő három hét gyorsan elrepült, és már kezdtük is szövögetni a terveinket jövő nyárra, amikor végre visszatérhetünk a táborba, hogy újra felvegyük a harcot a gonosz erőkkel.
A tábor alatt a gyerekek is alakítják a történetet, így megtapasztalhatják, hogy bizonyos cselekedetek milyen következményekkel járnak, kipróbálhatják milyen, ha egy közösségben beleszólásuk van a döntésekbe, és talán önmagukról is tanulhatnak néhány dolgot.
Dr. Iván Lívia
Dr. Iván Lívia vagyok, kisállatorvos. Immár hét éve tartozom a szirakaszi seniorok közé. Korábban bő tíz évig egy természetvédelmi táborba jártam, ahol idővel kitanultam a táboroztatás sok-sok csínját-bínját. A Csillagtorony táborban hamar magával ragadott a különleges hangulat, az esti tábortüzek mesebelisége, a szinte már szertartásos étkeztetések procedúrája, a játék sokszínűsége, a jelemezek és eszközök folyamatosan bővülő tárháza és a környék szépsége. Jó látni azt is, ahogy a három hét alatt a gyerekek között szoros barátságok köttetnek, és még a legvisszahúzódóbbak is megtalálják helyüket a királyságban. A táborhoz hozzátartozik, hogy csendes helyen van, ráadásul nemzeti park területén, így nem szennyezi sem a nagyvárosok zsivaja, sem az autók kipufogófüstje. Éjszakánként a jó fülűek hallhatják a denevérek csipogását, az eget pedig csillagok milliárjai lepik el.
A táborban megjelenő jótékony karaktereimmel igyekszem bevezetni ifjú tanítványaimat a környék különböző, esetenként védett (gyógy)növényeinek rejtélyeibe, az állatok világába, és megmutatni nekik a természet szépségeit.
Legény Gergő
Legény Gergő vagyok, '98-as születésű nyíregyházi lakos, egyelőre diák. 2015-ig én is itt töltöttem a nyaram egy jelentős részét. Nem hiába, hiszen hatalmas élményben volt részem. Remek a közösség, jó a hangulat, gyönyörű a környezet és fantasztikus a játék. Akárhányszor is meséltem valakinek a táborról, mindig eluralkodott rajtam a nosztalgia. Könnyen belefeledkeztem a történetekbe, a belsős poénokba, majd a végén mindig hozzá kellett tennem, ahhoz, hogy ezt megértse, ki kell próbálnia, át kell élnie.
A három hétre az ember megszabadul a problémáitól, maga mögött hagyja a létező külvilágot, és egy birodalom kellős közepébe csöppen. Egy olyan birodalomba, ahol bármi válhat belőle; legyen az mágus, lovag, vagy akár egy ork, csak a fantázia szab határokat. Talán ez volt az, ami engem igazán megfogott. Első évemben úgy jöttem ide, hogy senkit sem ismertem, és már volt egy összeszokott társaság. Ennek ellenére egyáltalán nem éreztem magam idegennek, mindenki nagyon kedves és befogadó volt velem, hamar új barátokat szereztem. Megtanultam másokhoz alkalmazkodni, emellett önállósodni is, hiszen három hét alatt bőven volt rá időm.
Természetesen a játék mellett jelen vannak a hétköznapi hülyéskedések is. A poénok, a jókedv, a különböző csapatépítő programok mind-mind szerves részét képezik a tábornak
Pető Tamás
Nevem légió. Vándorló lélek az időn túlról. Letűnt korok emlékeit rejtő kapuk őre, zárja, kulcsa. Ismernek, mint varázslómestert, nagy uralkodók éles eszű tanácsadóját, bölcs helytartót, ravasz kalmárt, nyughatatlan vándort, csillagok titkainak tudóját, egyszerű polgárt, elnyomó zsarnokot, túlvilági erők szolgáját. Hős vagyok és gyáva, ünnepelt és bukott, halhatatlan és halandó, neveimhez a népek emlékezetéből kitörölhetetlen, dicsőséges tettek éppúgy kötődnek, mint rég elveszett krónikák sötét lapjait kitöltő rémségek.
Túl a mítosz univerzumán, a valóság nyelvén szólva; a tábor - melynek múltját, jelentőségét, filozófiáját, eszmeiségét és egyedülálló pedagógiai módszerét csak azok az iskolateremtő, nagy elődök tudják pontosan meghatározni, leírni, illetve elmesélni, akiknél anno gyerekként nyaraltam, vagy voltam olyan szerencsés, hogy szeniorként együtt nyaraltathattam -, több mint két évtizede képezi életem részét. Ezalatt az idő alatt számos, a szelcepusztai táborhoz hasonló, különféle módon, de egyazon univerzális értékeket őrző, gondozó, életben tartó és továbbörökítő közösségben fordultam meg. Többnyire hosszú időre, évekig maradtam, de volt rá példa, hogy látogatásom csak néhány óráig tartott. Mahagónia, Dombudvard (Köveskál), Hegyhon, Torremor, Caer Cadarn(Simonfa, Hejce) Megannyi csodálatos hely, örök emlék és élmény, sokféle arc, életre szóló barátság, jellemformáló tapasztalat és más módon hozzáférhetetlen tudás egymás egyediségéről. Táboroztam és most táboroztatok. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy mindazt, amit gyerekkoromban, majd felnőttként kaptam ettől a nagyszerű közösségtől, most átadhatom az utánam jövőknek, tudva, ez mennyire komoly lehetőség és mekkora felelősség egyben, hiszen a tábor nem csak három hétig tart egy évben; a játék egyedül az, ami szünetel az év másik negyvenkilenc hetében, a táboros élet viszont soha nem áll meg.
Szamosi Máté
Gyerekként mindig szerettem álmodozni. Ám képzeletem szülte hatalmas várak, magas hegyek, és sötét rengetegek távol maradtak, a történetek hősei az ismeretlenség homályába vesztek.
Mikor elkezdtem táborba járni, ez a láthatatlan fal ledőlt, és egy új, ismeretlen világban találtam magam. Röpke három hét leforgása alatt életek peregtek le előttem. Edzettem fáradhatatlanul a gyakorlótéren egy nemesi család harmadszülött fiaként, kit bár születésétől kezdve lovagi pályára szántak, mégis bátyja jussára vágyott - rangra, és hatalomra. Máskor erőskezű diktátorként néztem le trónusom magasából az előttem térdeplő söpredékre. Szónokoltam a királyi udvarban a szólásszabadságról, a hatalmi ágak szétválasztásáról és mindenek előtt az egy igaz rendszerről, a demokráciáról. Voltam sötéttünde harcos, egy üldözött, lenézett kisebbség tagja, ki hosszas bolyongás után, menekültként érkezett a királyságba. Kapzsi kereskedőként az ország szinte teljes vagyona fölött én rendelkeztem....
Az én krónikámnak azonban vége szakadt, mikor felnőttem. Az elmúlt években már táborvezető voltam, és azon fáradoztam, hogy a mai gyerekeknek is hasonlóan felejthetetlen nyarai lehessenek. Szerencsére év közben is kreatív munkát végezhetek, hiszen építészmérnökként dolgozom: otthonokat, tereket, világokat álmodok meg. Nyaranta mégis felüdülés a gyerekekkel együtt, minden kötöttségtől mentesen, valami teljesen egyedit létrehozni.
Gallyas Fábián
Gallyas Fábián vagyok a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója.
A tábort az 1. birodalmi évben kezdtem, 10 évesen. Kisgyerekként az fogott meg igazán a táborban, hogy olyan volt, mint egy videójáték, aminek történetét befolyásolhattam a cselekedeteimmel. Emlékszem, hogy kezdetben milyen soknak tűnt három hetet távol tölteni otthonról, és a második hét végén el is bizonytalanodtam. Szerencsére végül amellett döntöttem, hogy maradok.
Ezután minden évben alig vártam, hogy megint Szirakaszban lehessek, és ahogy teltek az évek, egyre inkább érdekelt a szerepjáték is. Amit azonban a legjobban szeretek a táborban az maga a közösség. Az ország egész területéről érkeznek különböző életkorú és érdeklődésű gyerekek. Az egymással eltöltött hetek alatt megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni, az évek alatt pedig szoros barátságokat alakítanak ki, míg végül a tábor keretein kívül is tartják a kapcsolatot.
Horváth Soma
Horváth Soma 24 éves diák vagyok. 4 éve érettségiztem, jártam 3 évet egyetemre és most éppen az informatika világában mélyedtem el. A Számalk-Szalézi szakgimnázium lelkes rendszergazdai hallgatója vagyok és mellette ezen a területen dolgozok is. Az életemben mindig is meghatározó szerepet játszottak a különböző történelmi illetve fantasy könyvek, filmek. Azonban azt el se tudtam volna képzelni, hogy lesz egy olyan hely/közösség ahol a könyvekben olvasottakat át is élheti az ember.
A táborral még viszonylag kiskoromban ismerekedtem meg, 14 éves lehettem. Az egyedi hangulat és a társaság rögtön megszeretette velem a tábort és hű játékos voltam 3 teljes évig. Mivel játékosként nagyon élveztem a dolgot, így szomorúan kellett megbirkóznom a tudattal, hogy egy bizonyos kor után bezárulnak előttem a tábor kapui. Azonban így csak annál jobban örültem a hírnek, lehetőségnek, hogy visszatérhetek a varázslatos világba Szeniorként. Most már lassan 4 éve vagyok visszatérő szenior és még mindig lenyűgöz a tábor hangulata.
Maglódi Dani
Maglódi Dánielnek hívnak, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója vagyok, és kiskorom óta nagyon szeretek mindent, ami megmozgatja a fantáziát vagy egy mosolyt tud csalni valaki arcára. Ez nálam főleg különféle játékokban mutatkozott meg, legyen az társasjáték, kártyajáték vagy számítógépes. Mielőtt 2013-ban megismerkedtem a táborral, nem voltam túl sokat távol otthontól. Az első évemben csak egyetlen hétre jelentkeztem, mert nem ismertem senkit, de utólag már bánom, hogy nem vállaltam be három hetet: Alig 7 nap alatt egy olyan közösség tagja lettem, akik előítéletek nélkül befogadtak engem, mintha már több éve ismertük volna egymást. Pillanatok alatt be tudtam csatlakozni a különféle programokba, és mindenkivel tudtam egy jót nevetni.
Az évek alatt sokféle szerepet töltöttem be Szirakasz mindennapjaiban. Voltam lovag, mágus, tolvaj, kereskedő, és annyi minden más, hogy szinte lehetetlen lenne őket mind leírni. Mégis mindig voltak újabb és újabb ötleteim, hiszen a lehetőségek száma végtelen. Szerintem éppen ez a tábor varázsa: Azzá válhatnak a gyerekek, amivé csak szeretnének, és ezzel kipróbálhatják magukat olyan helyzetekben, amikre soha nem is gondoltak volna. Hogyha valakinek tudom ajánlani ezt a közösséget, akkor az minden egyes szülő és gyerek.
Gulyás Péter
Sziasztok! Gulyás Péter vagyok, civilben androidos telefonokra fejlesztek alkalmazásokat. Több mint tizenöt éve táboroztatok gyerekeket, előtte én is ilyen típusú táborokban töltöttem a nyaraimat.
Még gyerekként az fogott meg ebben a típusú játékban, hogy mindenki olyan szerepet választhat magának amilyet csak akar és a szabályrendszer úgy lett kialakítva, hogy egy 10 évesnek is ugyanakkora esélye van győztesen kikerülni egy kinfliktusból mint egy 16-18 évesnek. Nem az számít, mekkora vagy, hanem az, hogy mennyire találod fel magad különböző helyzetekben.