Az Akegata ház
Az Akegata ház létrejöttét homály fedi, csak mendemondákra lehet hagyatkozni, melyeket füstös fogadók sötétbe burkolózott alakjaitól lehet megszerezni, nem kevés ezüstérméért. Ezek leginkább egy boszorkánymester szektáról beszélnek, kik különböző mágikus fortélyok segítségével elnyerték több városállam vezetését a Császártól – természetesen, ha a ma már kihalófélben lévő ház bármely tagját kérdezzük erről, szemenszedett hazugságnak fogja állítani a rágalmazó szóbeszédet – és így váltak a Keleti Nemzetség egyik vezető családjává. Mások azt állítják, hogy a Császárral jó kapcsolatban állt a Ház feje, és a Császár a lehető legnagyobb ajándékkal áldotta meg barátja családját, a nemesi ranggal és vagyonnal. Megint mások azt terjesztik, hogy az e családhoz tartozó nemesek összefüggtek az egész világot behálózó Fehér Tenyér alvilági szervezetével, és a Keleti Nemzetséget lényegében korrupció segítségével kényszerítették térdre.
Még számos ehhez hasonló, és ezektől merőben eltérő pletykát lehetne elemezni, mindenesetre feltételezhetjük, hogy a fentebb leírtak sem takarják az igazságot, így fölösleges, az ezeknél abszurdabb elképzeléseket taglalni. Beszéljünk hát inkább azokról a tényekről, melyeket a történelem is igazol.
Szirakasz birodalmának alapítása előtt úgy körülbelül hatszáz évvel szerzett az Akegata háza a Császár által is elismert nemesi rangot a Keleti Nemzetségben. Ez a keleti birodalom oligarchák, azaz kiskirályok által volt kormányozva, kiket – papírforma szerint – a Császár irányított. Ha ez igaz is volt, az Akegata valamiért akkor is jelentős önállósággal bírt, és dél-nyugat irányába kezdett el hadjáratokat folytatni, a Fényességet imádó sivatagi népek ellen. A hadjárat több évtizedig tartott, és a sivatagi kultúra a Keleti Nemzetség tartományává vált, és élére az Akegata házát helyezték.
Mindez után fél évezred béke köszöntött mind az Akegatára, mind a Keleti Nemzetségre. Nem volt ellenség, ki szembe mert volna szállni a hatalmas birodalommal, így egy idő után a hadsereg fenntartására se költöttek pénzt. A Császár és utódjai fényes palotákat építettek, és hatalmas lakomákat rendeztek. Az édeni állapot viszont a szirakaszi időszámítás előtt úgy ötven évvel véget ért.
A Keleti Nemzetség által uralt tartományok fellázadtak, és hadüzenet nélkül rontottak rá az általuk zsarnoknak vélt országra. Vágyuk a szabadságra és az önállóságra eltakarta szemük előtt azt a tényt, hogy életüket boldogan élhették volna, még ha nem is a fél évezrede kihalt kultúrájuk színeiben is. Az Akegata ház részben hű maradt a császárhoz, és ez okozta a család vesztét is – mint a birodalom legerősebb varázshasználóit, Őket bízta meg a császár a felkelés leverésére. Ekkor történt meg a Ház kettészakadása. Az egyik fél békét akart, és diplomatikus megoldást, a másik oldal viszont készen állt a harcra, és megidézték a retteget youkai-t, azaz démont: Sukumei-t. A rituálé vége volt az utolsó napja a Keleti Nemzetségnek. Sukumei amint kilépett az Ő idézésére szolgáló varázskörből, szabadon engedte démoni hatalmát, és elpusztított mindent, amit csak tudott. Az Akegata ház egyesített ereje sem volt elég a megöléséhez – viszont a bebörtönzéséhez igen. Az, hogy ez mily' módon sikerült, nincsen pontos információnk, csupán egy bugyuta mondóka.
"Fekete lélek fekete kézzel fekete zárba záratott.
Fekete végzet vár arra, aki megtalálja a kulcsot."
S ím, a Keleti Nemzetség elbukik, a kevés tartomány pedig mind sorra eltűnik. Az utolsó, melyet az Akegata ház uralt, hasonlóan pusztult el, mint a valaha felette uralkodó birodalom – a szirakaszi időszámítás második évében a Fényesség papjai lemészárolták a királyt, és testőrségét, a herceget pedig száműzték. A herceget Nezomirou-nak hívták.
Írta: Vittorio