Az öt törzs történetei | A törzsek életmódja
Előző értekezésemben egy rövid leírást adtam az olvasóknak a Szirakasz múltját jelentő törzsekről. Mostani munkám elsősorban ezen törzsek életmódját és hitvilágát igyekszik feltárni. Azért, hogy a széles közönség fogalmat alkothasson, mit is jelent az a hagyomány, amelyet már csak elvétve őriznek a civilizált világban.
Jártam minden könyvtárban, ahol a témával foglalkozó tekercseket és kódexeket őriztek. Számos nemesi ház ajtaján kopogtattam, hogy értékes magángyűjteményeket tanulmányozhassak. De ezek a források csak egy csekély tudásanyagot tartalmaztak, melyet kevésnek és felületesnek éreztem, hogy olvasóközösségem elé tárjam. Más módszerhez folyamodtam, hogy tanulmányozhassam ezt a számomra oly érdekfeszítő témát. Igen komoly erőfeszítést tettem, hogy megkapjam, azt amiről úgy véltem elengedhetetlen szükségem volt, személyes tapasztalatot.
Elutaztam tehát nyugatra, ahol valaha a Szirakaszi népei éltek. E vidék hegyei között bukkantam rá arra a törzsre mely magát Draugwasnak nevezi. Még akkor szakadtak el a szirakaszi törzsektől, mikor az öt törzs még egy szövetséget alkotott, így az öt törzs hagyományait viszik tovább. Bár nem ellenségesek, nem szívesen látják maguk között az idegeneket. Vendégeket csak a legritkább esetben fogadnak. Két vezetőjük van. Az egyik minden esetben egy férfi, aki a törzset harcba és vadászatra vezeti. A másik mindig nő, ő a sámán, aki a szellemi élet terén vezeti a törzset és dönt az ügyes-bajos dolgokban. Rangban feljebb áll, mint férfi társa.
A törzs sámánja mindig egy fiatal nő, aki egész addig töltheti be ezt a tisztséget, míg legalább egy lánya el nem éri a felnőttkort. Miután a legidősebb lány felnőtt, ő veszi át a sámáni feladatkört. A vadászok vezére mindig a legerősebb harcos kell, hogy legyen. Ha valaki úgy érzi alkalmasabb a posztra, mint az aktuális vezető, párharcban kell bizonyítania rátermettségét. Ezek a küzdelmek nem halálig tartanak, a vesztes fél csupán örökre elveszíti a jogát a vezetéshez. Akár eddig törzsfőnök volt, akár kihívóként veszített. A vadászok vezetője dönti el, hogy a törzs mikor indul portyára vagy kikkel köt békét. Döntését azonban a szellemi vezető megvétózhatja, ha az előjelek rosszak. A vadászok vezére mindenkor az aktuális sámánnő partnere. Lánygyermekeik a már említett módon a spiritualitás ösvényére lépnek, fiú utódaik viszont egy speciális státuszba kerülnek. A törzs elitjét alkotják, de nem pályázhatnak a törzsfői rangra. Elkerülendő, hogy testvérek kerüljenek egymás mellé a vezetésben.
Az élet a törzsön belül igen nehéz. A harcot az elemekkel csak a legerősebbek vehetik fel. Ezért a gyermekeket nem szüleik nevelik, mivel azoknak minden idejét leköti a mindennapi munka. A fiatalok neveléséről a már a tisztségből kiöregedett sámánnők és harcos vezetők végzik. Egy gyermek akkor éri el a felnőttkort, mikor úgy dönt, hogy teljesíteni kívánja a felnőtté válás próbáját. Ez nincs életkorhoz kötve, de általában tizenöt és húsz év között várják el. Aki húsz éves korára nem vett részt ezen, annak távoznia kell a törzsből. A próba mindenképp télen zajlik. A fiatalnak két hetet kell egyedül eltöltenie a vadonban. Ha két hét után hazatér felnőttnek számít. Társat vehet maga mellé, részt vehet a vadászatokon és áldozatot mutathat be a szellemeknek. Aki elbukik a próbán, mivel a két hét letelte előtt tér vissza, annak ugyanúgy távoznia kell a törzsből, mint annak, aki részt sem vett.
Aki sikerrel teljesítette a próbát, annak első dolga, hogy áldozatot mutat be egy állatszellemnek. Bár számos különböző szellemet tisztelnek, mégis a leggyakrabban a farkas szellemének áldoznak. Az első áldozat bemutatásakor dől el, hogy melyik szellem fogja élete végéig pártolni a fiatal felnőttet. Az egyetlen, aki az összes szellemmel kapcsolatban van a sámánnő, az ő felmenői és leszármazottai női ágon.
A törzs minden felnőtt tagjának értenie kell valamilyen szakmához a vadászaton kívül. Ezek mindig olyan dolgok, amik segítik a törzs boldogulását. A kereskedelem kivételt képez ezek alól. A törzs tagjainak nem engedélyezett, hogy cserét folyatassanak, ezt vagy a próbán elbukottak intézik vagy a törzsön kívüli emberek. Ez a legalantasabb elfoglaltságnak számít.
Ugyan ez a törzs, amiről beszámoltam csak leszármazottja az eredeti öt törzsnek, de életmódjukban valószínűleg szinte minden részletre pontosan megegyeznek a hajdani öt törzzsel.
A törzsek hitével majd egy másik kiadványban foglalkozom bővebben, ugyanis talán ez a téma kívánja a legnagyobb odafigyelést és kifejtést.
Írta: Raziel