Menü

Információ

Időpont:
2017.07.09 - 2017.07.30
(21 éjszaka)

Részvételi díj:
3 hét: 90 000 forint

Alsó korhatár:
8 éves kor
Felső korhatár:
Új gyerekeknek 16 éves kor,
régi táborosoknak 17 éves kor

Elérhetőség

csillagtorony@gmail.com

Táborvezető
Gulyás Péter 36-20-48-30-732
Kapcsolattartó:
Túri Eszter 36-20-56-40-841

Facebook oldalunk


Helyszín

Az Aggteleki Nemzeti Park szívében található Szelcepuszta turistaház

Gulyás Péter

Gulyás Péter táborvezető

2007-ben végeztem az ELTE programozó matematikus szakán, azóta szoftverfejlesztőként dolgozom.

2003 óta szervezek tábort gyerekeknek. Korábban magam is táboroztam. Engem elsősorban a korlátlan lehetőségek fogtak meg, melyek minden gyereknek ugyanúgy rendelkezésére állnak. Ebben a három hétben mindenki a saját maga által kiválasztott szerepben próbálhatja ki magát. Mindenféle kockázat nélkül kitapasztalhatja saját képességeinek határait, megismerheti gyengeségeit és erősségeit. Ráadásul a hosszú évek alatt tökéletesített szabályrendszernek köszönhetően életkortól, nemtől, testi adottságoktól függetlenül mindenki ugyanakkora eséllyel kerülhet ki győztesen egy adott konfliktushelyzetből.



Divinyi Dóra

Havas Gergely táborvezető

Divinyi Dóra vagyok ’93-as miskolci születésű diáklány. Jelenpillanatban az ELTE-n tanulok biológiát és rendelkezem egy aerobik oktatói OKJ-vel is. A mozgás, az állatok és természet a gyermekkorom részei voltak és ezeket mind a mai naping nagyon szeretem. Általános és középiskolás diákként egész nyaraimat különböző táborokban töltöttem: lovastábor, aerobiktábor, természetisemereti tábor, csak hogy egy párat megemlítseek közölük. Amikor elkezdtem kinőni a táborokból örömmel vettem észre, hogy egy-két helyen még mindig igényt tartottak a segítségemre a fiatalabbakkal való foglalkozásokkal kapcsolatban Ezt a szenvedélyemet szerencsémre a mai napig űzhetem a tábor keretein belül.





Havas Gergely

Havas Gergely táborvezető

Havas Gergely vagyok. Az ELTE bölcsészkarán készülök történelem-angol szakos középiskolai tanárnak. Így érthetően a tábor egyik legnagyobb erényének a pedagógia értékét tartom. A gondtalan szórakozás mellett ugyanis a szerepjáték és főleg az a fajtája amit mi csinálunk igen oktató jellegű tud lenni, ráadásul úgy, hogy a gyerek aki átéli ezeket az élményeket nem is érzi úgy, hogy éppen nevelve van. Amikor még én voltam abban a korban, hogy egy ugyanilyen táborban játszottam, ami érkezésem pillanatában megfogott, az a közösségi hangulat és az összetartás volt. Ráadásul olyan emberek között, akikről más körülmények között nem feltételeztem volna, hogy kijönnek egymással. Könnyű volt beilleszkedni, nem volt példa arra, hogy valakit kiközösítettek volna. Azóta gondolkodtam rajta és arra jutottam, hogy ez azért van, mert a szerepek változatossága, a tény, hogy a nálad a valóságban talán sokkal gyengébb személy legyőzhet téged, egy olyan szemléletmódot ad a résztvevőknek ami egy sokkal szélesebb látókört eredményez. A sok konfliktus, ami játék közben adódik lehetőséget kínál, hogy a játékos egy adott helyzetet több oldalról is átéljen, miközben az egésznek mégis van valamennyi tétje, hiszen itt nem tíz-tizenöt perces jeleneteket játszunk el, hanem folyamatos a játék. Így egy ítéletnek vagy cselekedetnek hosszú távú következményei vannak. Ez pedig kiváló lecke amit a gyerek később hazavisz. Egy esetleges bűn és az azért járó büntetés vagy egy hőstett és a dicsőség csak játék voltak, de az, hogy a gyerek megtanulja, méghozzá a saját bőrén, hogy miért mi jár, az a valóság.

Iván Lívia

Iván Lívia táborvezető

dr. Iván Lívia vagyok, frissen végzett állatorvos. Immár öt éve tartozom a szirakaszi seniorok közé. Korábban bő tíz évig egy természetvédelmi táborba jártam, ahol idővel kitanultam a táboroztatás sok-sok csínját-bínját. A Csillagtorony táborban hamar magával ragadott a különleges hangulat, az esti tábortüzek mesebelisége, a szinte már szertartásos étkeztetések procedúrája, a játék sokszínűsége, a jelemezek és eszközök folyamatosan bővülő tárháza és a környék szépsége. Jó látni azt is, ahogy a három hét alatt a gyerekek között szoros barátságok köttetnek, és még a legvisszahúzódóbbak is megtalálják helyüket a királyságban. A táborhoz hozzátartozik, hogy csendes helyen van, ráadásul nemzeti park területén, így nem szennyezi sem a nagyvárosok zsivaja, sem az autók kipufogófüstje. Éjszakánként a jó fülűek hallhatják a denevérek csipogását, az eget pedig csillagok milliárjai lepik el.

A táborban megjelenő jótékony karaktereimmel igyekszem bevezetni ifjú tanítványaimat a környék különböző, esetenként védett (gyógy)növényeinek rejtélyeibe, az állatok világába, és megmutatni nekik a természet szépségeit.

Patakfalvi Eszter

Patakfalvi Eszter táborvezető

Hamarosan...












Pető Tamás

Pető Tamás táborvezető

Nevem légió. Vándorló lélek az időn túlról. Letűnt korok emlékeit rejtő kapuk őre, zárja, kulcsa. Ismernek, mint varázslómestert, nagy uralkodók éles eszű tanácsadóját, bölcs helytartót, ravasz kalmárt, nyughatatlan vándort, csillagok titkainak tudóját, egyszerű polgárt, elnyomó zsarnokot, túlvilági erők szolgáját. Hős vagyok és gyáva, ünnepelt és bukott, halhatatlan és halandó, neveimhez a népek emlékezetéből kitörölhetetlen, dicsőséges tettek éppúgy kötődnek, mint rég elveszett krónikák sötét lapjait kitöltő rémségek.

Túl a mítosz univerzumán, a valóság nyelvén szólva; a tábor - melynek múltját, jelentőségét, filozófiáját, eszmeiségét és egyedülálló pedagógiai módszerét csak azok az iskolateremtő, nagy elődök tudják pontosan meghatározni, leírni, illetve elmesélni, akiknél anno gyerekként nyaraltam, vagy voltam olyan szerencsés, hogy szeniorként együtt nyaraltathattam -, több mint két évtizede képezi életem részét. Ezalatt az idő alatt számos, a szelcepusztai táborhoz hasonló, különféle módon, de egyazon univerzális értékeket őrző, gondozó, életben tartó és továbbörökítő közösségben fordultam meg. Többnyire hosszú időre, évekig maradtam, de volt rá példa, hogy látogatásom csak néhány óráig tartott. Mahagónia, Dombudvard (Köveskál), Hegyhon, Torremor, Caer Cadarn(Simonfa, Hejce) Megannyi csodálatos hely, örök emlék és élmény, sokféle arc, életre szóló barátság, jellemformáló tapasztalat és más módon hozzáférhetetlen tudás egymás egyediségéről. Táboroztam és most táboroztatok. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy mindazt, amit gyerekkoromban, majd felnőttként kaptam ettől a nagyszerű közösségtől, most átadhatom az utánam jövőknek, tudva, ez mennyire komoly lehetőség és mekkora felelősség egyben, hiszen a tábor nem csak három hétig tart egy évben; a játék egyedül az, ami szünetel az év másik negyvenkilenc hetében, a táboros élet viszont soha nem áll meg.

Szamosi Máté

Szamosi Máté táborvezető

Gyerekként mindig szerettem álmodozni. Ám képzeletem szülte hatalmas várak, magas hegyek, és sötét rengetegek távol maradtak, a történetek hősei az ismeretlenség homályába vesztek.

Mikor elkezdtem táborba járni, ez a láthatatlan fal ledőlt, és egy új, ismeretlen világban találtam magam. Röpke három hét leforgása alatt életek peregtek le előttem. Edzettem fáradhatatlanul a gyakorlótéren egy nemesi család harmadszülött fiaként, kit bár születésétől kezdve lovagi pályára szántak, mégis bátyja jussára vágyott - rangra, és hatalomra. Máskor erőskezű diktátorként néztem le trónusom magasából az előttem térdeplő söpredékre. Szónokoltam a királyi udvarban a szólásszabadságról, a hatalmi ágak szétválasztásáról és mindenek előtt az egy igaz rendszerről, a demokráciáról. Voltam sötéttünde harcos, egy üldözött, lenézett kisebbség tagja, ki hosszas bolyongás után, menekültként érkezett a királyságba. Kapzsi kereskedőként az ország szinte teljes vagyona fölött én rendelkeztem....

Az én krónikámnak azonban vége szakadt, mikor felnőttem. Az elmúlt években már táborvezető voltam, és azon fáradoztam, hogy a mai gyerekeknek is hasonlóan felejthetetlen nyarai lehessenek. Szerencsére év közben is kreatív munkát végezhetek, hiszen építészmérnökként dolgozom: otthonokat, tereket, világokat álmodok meg. Nyaranta mégis felüdülés a gyerekekkel együtt, minden kötöttségtől mentesen, valami teljesen egyedit létrehozni.

Túri Eszter

Túri Eszter táborvezető

Túri Eszter vagyok, budapesti diák. Tizennégy éves koromban ismerkedtem meg a táborral, és rögtön a rabja lettem. Részben a közösség, részben a Játék miatt.

Tapasztalatom szerint a három hét alatt a táborozók úgy összekovácsolódnak, mint egy kis család. Megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz, hiszen mindenkinek van egy polca, meg egy ágya, a többi közös, és megismerik egymást. A második naptól az ember már nem tudja, hogy milyen nap van, pláne, hogy hány óra, de nem is érdekes. Úgyis minden idejét elviszi a Játék.

A Játékot azért szerettem, mert kipróbálhattam magam olyan helyzetekben, melyek a való életben is előfordulhatnak, csak ott jóval nagyobb téttel. Sok mindent tanultam magamról és másokról egyaránt. Például egy balsikerű uralkodás után rájöttem: semmi pénzért nem lennék politikus. És gonosznak is mindig csapnivaló voltam. Legszívesebben játszott karakterem a lovag, szeniorként is a Lovagrenddel foglalkozom.

Mégis, legjobban az esti tábortűz hiányzik a három hét után. Abban minden benne van, ami a tábor. Az éneklés, az égő fa illata és a tűz, amit máskülönben olyan ritkán látunk. Körülöttünk csönd van és sötét, felettünk ragyognak a csillagok.