Tűznél ülök, s elgondolom,
mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
nyári gyep szőnyegén;

aranyleveles őszöket
dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.

Tűznél ülök, s elgondolom,
milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
nem látom már tavaszát.

Mert annyi minden van ma is,
mit nem láttam soha,
minden ligetnek más színt
hoz az új év tavasza.

Tűznél ülök, s elgondolom,
hajdankor emberét,
s jönnek majd még hajnalok,
miket mások látnak itt.

De míg ülök, s elgondolok
sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszét
várom ajtóm előtt.

Írta: J.R.R. Tolkien

<<< vissza