Tudod, hogy nincs bocsánat,
Hiába hált a bánat,
Légy, ami lennél;
Férfi, a fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
Hiába hull a könnyed,
S hogy bizonyság vagy erre,
Legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
Ne légy komisz magadhoz,
Ne hódolj, s ne hódíts,
Ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
A titkokat ne lesd meg,
S ezt az emberiséget-
Hisz ember vagy- ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél,
Hiába könyörögtél,
S hamis tanúvá lettél,
Saját igaz pörödnél.

Hittél a könnyű szóknak,
Fizetett pártfogóknak,
S lám, soha-soha
Senki nem mondta, hogy Te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
Csaltál, s így nem szerethetsz,
Most hát a töltött fegyvert
Szorítsd üres szívedhez.

Vagy vess el minden elvet,
S még remélt hű szerelmet,
Hisz, mint a kutya hinné,
Abban, ki bízna benned?

Tudod, hogy nincs bocsánat,
Hiába hált a bánat,
Légy, ami lennél;
Férfi, a fű kinő utánad.

Írta: József Attila

<<< vissza