Granada románca
Lóra száll a Spanyol király, lovon indul Granadába,
Szikra pattan lova léptén, glóriás a koronája.
Fölsóhajt az olajliget, napfény süt a narancsfákra,
Indul már a Spanyol király, rá a mórra, Granadára. Haj!
Higgyétek meg hitetlenek, léptemet az Úr vigyázza,
Lovam léptén szikra pattan, úgy indulok Granadára.
Halljátok meg hitetlenek, azért fáj a szívem tája,
Szerelemmel vágyakozom mórok lakta Granadára. Haj!
Ne keseregj, Spanyol király, ne fájjon a szíved tája,
Odaadja magát néked mórok minden büszke vára,
Fölsóhajt az olajliget, napfény süt a narancsfákra,
Lóról száll a Spanyol király, megérkezett Granadába. Haj!
Folyót fest a mórok vére, kigyullad a mórok vára,
Már a büszke Spanyol király megérkezett Granadába.
Háta mögött hullák halma, lába előtt mórok vára,
Karja között szeretője, vérben izzó Granadája. Haj!
forrás: Kolumbusz Kristóf rockopera