Éjfélre kondult
Éjfélre kondult a Szent Márk harangja,
Alszik Velence minden lakója,
Künn a messzi nagyvilágban minden elpihen,
Csak egy árva gondolás jár künn a tengeren.
Élt egyszer egy Princinessa, arca, mint a hó,
Palotája kapujában száz aranyhajó,
De ő csak egy korhadt kérgű gondolában ült,
Miközben az esti szellő lágyan hegedült.
Nézte, nézte Lazaroni szép arany haját,
Arany haját, eper ajkát, karcsú derekát,
Miért van az, hogy ő csupán egy szegény gondolás?
Szegény árva Lazaroni szíve csupa gyász.
És mikor a Sóhajok Hídjánál eveztek el,
Nem törődött Lazaroni többé semmivel,
Megölte a Princinessát künn a tengeren,
Ne csókolja eperajkát többé senki sem.
Éjfélre kondult a Szent Márk harangja,
Alszik Velence minden lakója,
Künn a messzi nagyvilágban minden elpihen,
Csak egy árva gondolás jár künn a tengeren.